"Úgy gondolom, hogy a jóga és az ájurvéda több ezer éves tudományának van válasza a mai ember legtöbb problémájára és bízom benne, hogy a világ is egyre nyitottabbá válik az ilyen holisztikus szemléltre." - leglelkesítőbb szavak, amellyel teljesen egyetértek. A szokásosnál hosszabb történet, de nagyon tanulságos végigkövetni, hiszen a mai világban rendkívül gyakori eset ez, amely többünket érinti, mint gondolnánk. Fogadjátok és olvassátok szeretettel az egykori élsportoló és azóta sem kevésbé intenzív életet élő hölgy történetét, minden szava kincs. Hálás vagyok, hogy megoszthatom ezt most veletek. 

Ájurvédikus barangolásom több, mint 2 éve kezdődött, bár akkor voltam a legmesszebb az alagút végi fénytől. Picit vissza kell menni az időben, hogy az olvasó is értse hogyan is sétáltam be szisztematikusan ebbe az alagútba, amit a nagyvárosi élet predesztinál és esetemben a versenysport kövezte ki az utat. 6 éves koromtól sportoltam napi rendszerességgel, vagy versenyszerűen. Először úszó, majd később küzdősportoló lettem, és maradtam a harmincas éveim közepéig. Ez idő alatt a fizikai teljesítőképességem legjelentősebb részét a sport szolgálatába állítottam és az életem számos területét ennek rendeltem alá. Addig a pontig, amíg egy komolyabb fejsérülés véget nem vetett a végcélba vetett hitnek. A versenyengedélyem bevonása ugyanis lehetetlenné tette, hogy behúzzam az eredményeket, amelyekre annyira vágytam. Innen indult a lejtő, mert a cél elveszítése azt eredményezte, hogy az addig szigorúan tartott diétát az edzésekkel együtt elengedtem, és megkezdődött menetelésem a kakaóscsigák és előre csomagolt ételek világába.

Hamarosan egyre aggasztóbb leleteket kaptam kézhez azok után a vizsgálatok után, amikre azért mentem el, mert híztam. Bárhol akár ülve elaludtam napközben, miközben 120 volt a pulzusom és majd kiugrott a szívem. Sorolhatnám a tüneteket, voltak evési rohamaim, fejgörcseim, teljesen kontrolálhatatlanná vált a hőháztartásom, vagy szakadt rólam a víz, vagy megfagytam. Mindeközben egyfolytában allergiás tüneteket produkáltam tejtől, gluténtól, tojástól, vegyszerektől, tartósítószerektől, pollentől. Az orvosok felállítottak különböző diagnózisokat, a Hashimoto-thyreoiditis-tól kezdve, az inzulin rezisztencián át, volt policisztás ovárium szindróma és irritábilis bél szindróma, meg minden féle rémség, amiről mostanában minden orvosi fórumon olvasni lehet. Tudomásul vettem a leletek tartalmát, az viszont nagyon zavart, hogy egy doktor som tudta megmondani, tulajdonképpen, hogy jutottunk ide és hogyan lehet visszatérni egy egészséges állapothoz. 3-4 féle hormon készítményt is szedtem és különböző inzulin és autoimmun diétékat tartottam.

A húst igazából sosem szerettem megenni, így a legjobban az zavart, hogy minden orvos a húsevésről próbált meggyőzni, illetve ennek hiányát a panaszokkal összefüggésbe hozták. Hús és gyógyszer, ez volt az egyetlen közös a szakvéleményekben. Mindkettő homlok egyenest ellentmond mindennek, amiben hiszek, így megváltásként érkezett az életembe az ájurvéda először Tamaskó Anett, majd Dimitrij Szkopjicev személyében. Pontosabban ez a történet is picit messzebbre megy vissza az időben. Ott kezdődött, hogy egy karácsonykor, ami engem különösebben nem érintett, úgy döntöttem, hogy az eseménytelenül telő napokat feltöltöm olyan tartalommal, ami ad egy kis töltést a testemnek is. Így találtam egy kis óbudai jóga stúdiót, ami nyitva tartott az ünnepek alatt is és egy nagyon kedves oktatót, akinek a stílusa és az óra tartalma egyből magával ragadott.

A következő alkalommal Alexandrát megkérdeztem hol tanult, és január első munkanapján meg is kerestem az általa megadott elérhetőségen Kiss Zoltán Nitait. Elmeséltem Neki az első alkalommal, amikor lehetőségem volt személyesen is találkozni vele, hogy sportoló voltam, nem vagyok gyakorlott jógás, de az első óra óta tudom, hogy meg akarom tanulni. Tudni szeretném, hogy működik, be akarom építeni az életembe. Nitai pedig mindenben segített és elkezdhettem tanulni a jóga mögött rejlő filozófiát és egyre intenzívebben gyakorolni a jógát. Így ismertem meg ennek a blognak a tulajdonosát is, aki az ájurvéda eszközeivel megpróbált segíteni a problémáim kezelésében. Sajnos az állapot akkorra már súlyosabb volt annál, hogy Anett jelentős változást tudjon produkálni az állapotomban, ezért azt javasolta próbáljam tovább vizsgáltatni a lehetséges okokat. 2 évig vizsgáltattam őket. Aztán végül úgy döntöttem elmegyek a korábban már ajánlott orvoshoz, Dimitrijhez. Korábban jobb lett volna, de így is a legjobb döntés volt.

Én nem vagyok egy sorozatnéző ember, igazából tévét sem nagyon nézek, de egyszer láttam egy részt a Dr. House-ból. Na az volt olyan, mint a konzultáció Dimitrijnél. Körülbelül 10 percig beszélgettünk és másik 10 percig megnyomkodta itt-ott a hasam, megnézte a nyelvem és a pulzusom, megkopogtatta a hátam, nyomkodta a karom és a lábam, igazából kezdtem éppen felmérgelni magam, hogy mi jöhet ki ebből? Ahhoz voltam szokva, hogy szurkálnak, vért vesznek, ultrahangoznak, minden féle gépekbe fektetnek, aztán hetek múlva sok oldalas leírásokat adnak, amit órákig guglizok, hogy megértsem. A nyugati orvoslásban szocializálódott beteg ezt tekinti úgy, hogy valamilyen gyógyító eljárásban vesz részt. Aztán mikor leültetett és elkezdett magyarázni, akkor leesett az állam. Minden féle latin flikk-flakk nélkül, konkrétan elmondta mi zajlott le a szervezetemben, mikor és annak mik voltak a tünetei. Olyan pontossággal ecsetelte, hogy mit éreztem 1 éve és 2 éve, hogy semmi kérdés nem maradt bennem. Vagyis de: a többi orvos hol volt mikor ezeket tanították?

A konzultáció végén a doktor úr vázolta, hogy jelen állapotomban semmilyen ambuláns kezeléssel, vagy készítménnyel nem tud segíteni, az egyetlen, vagy inkább az első lépés a kórház és a pancha karma. Kb. 2 héten belül már a siófoki korházban is találtam magam, mert azt tudtam, hogy több vesztegetni való időm nincs, arról viszont halvány fogalmam sem volt, mi az a pancha karma. A doktor úrtól megkérdeztem az elején, hogy mennyi időm lesz majd dolgozni, mit javasol? Azt mondta időm sem lesz dolgozni, meg erőm sem, ez nem wellness, szóval kapcsoljam ki az eszközeimet és szóljak mindenkinek, hogy egy nap egyszer, valószínűleg ebédidőben tudnak majd velem beszélni. Ez elég vészjóslóan hangzott, de elfogadtam. Az ezt követő két hét tényleg nem volt wellness.

Sosem gondoltam volna, hogy lesz olyan nap, amikor úgy megyek egy masszázsra, mint akit nyúzni visznek. A napom 4-5 kezelésből állt, masszázsok, gyógynövényes gőzfürdők, gyógyteák, pirulák, vérnyomás mérés, ghí (tisztított vaj – szerk.) ivás, gyógytorna, akupunktúra, jóga. Nagyjából ez adott ki egy napot és sok-sok alvás minden pillanatban, amikor nem kellett valamilyen kezelésen lenni. Aztán pedig szépen sorban és remekül felépítve a pancha karma tisztító folyamatai, sorrendben a hánytatás, hashajtás és a beöntések. A testemet az első héten felkészítették a méreganyagok kihajtására, folyamatosan melegen tartottak és a meleg olajos masszázsokkal oldották ki a szövetek közül is a mérgeket. Ennek az lett az eredménye, hogy a testemben, konkrétabban a keringési rendszereimben keringő méreganyagok folyamatos fáradtságot és a testem minden pontján felbukkanó fájdalmakat okoztak. Alig vártam, hogy elinduljon a méregtelenítés következő szakasza, amikor mindez elkezd kiürülni. A hánytatással kezdődött, ami határozottam megterhel egy amúgy is legyengült betegségekkel terhelt szervezetet. És sajnos nálam nem is hozott túl sok enyhülést, így a mérgek kihajtása folytatódott a másik irányba. A hashajtás már sokkal kíméletesebb lefolyású volt és lassan kezdtem úgy érezni, hogy a testem nem csak súlyban lett könnyebb, de annyi felesleges és toxikus anyag távozott, hogy járás közben úgy éreztem bármikor elemelkedhetek a földről, annyira megkönnyebbültem. Bár nagyon gyenge és picit megviselt is voltam, elmúlt a hasfeszülés, puffadás, fejfájás és hányinger. Míg nem éreztem meg milyen, ha nem fájnak az ízületeim és a fejem, fel sem tűnt, hogy mennyi kellemetlen érzessél a testemben léteztem.

A kórházból hazatérve úgy döntöttem szeretném megtanulni és a lehető legtöbb embernek átadni, hogy a nagyvárosi élet hogyan épít le, és hogyan lehet visszaépítkezni a jóga és az ájurvéda módszereivel. Az életem minden területe megváltozott. Bár ugyan az a munkám, a napjaim mégis máshogy telnek. Jóga gyakorlással indítom a napot, amikor csak tehetem, nagyon figyelek minden ételre és italra, amit beviszek a szervezetembe. Megfigyelem mi történik mikor megeszem valamit, hogy érzem magam tőle, jó-e az nekem? Kialakítottam egy olyan értendet, amiben a lehető legkevesebb a feldolgozott étel és bármi, ami allergizál, meg persze ami megfelel a testípusomnak. Természetesen továbbra sem eszem húst, és Dimitrij az első orvos, aki megdicsért ezért. Úgy élek, hogy általam ne sérüljön más élet, és próbálom mindezt átadni másoknak is.

Úgy gondolom, hogy a jóga és az ájurvéda több ezer éves tudományának van válasza a mai ember legtöbb problémájára és bízom benne, hogy a világ is egyre nyitottabbá válik az ilyen holisztikus szemléltre. Talán éppen egy ilyen írás által, amit pont jó időben olvas egy hasonló helyzetben lévő ember. Namaste.