Jóga oktatóként rengeteg emberrel találkozom, sokfelé járok, sok véleménnyel, kérdéssel akár támadó megjegyzésekkel is szembe találom magam. A médiumok is egyre többet foglalkoznak azzal, hogy a jóga kártékony és nem kedvező. Ilyenkor mindig elgondolkodom azon, hogy ezt mire alapozzák. Sosem értettem. Aztán minél több vendég történetét ismertem meg, kezdett összeállni a kép. Arra jutottam, hogy két tényezős a probléma, ami nem tűnik soknak, de így is elég összetett és bonyolult kérdés ez, mint korábban gondoltam.

Az egyik hibaforrás lehet maga az oktató és nézőpontja a jógázókat tekintve. Ha ugyanis nincs megfelelő képzettsége, tudása és tapasztalata emberekkel és ászanákkal kapcsolatban, akkor nehézségekbe fog ütközni. Egyrészt mert nem veszi észre, hogy az ülő életmódot folytató emberek mozgásmintái gyakorlatilag hibásak, izomzatuk több ponton „deformálódott”, így nem lehet alkalmazni rájuk a legtöbb ászanát eredeti formájában, mert ezek a hibás mozgásminták ezáltal csak romlanak, és nem korrigálódnak.

Másrészt a gyakorló maga is sokszor hibázik, méghozzá 2 ponton: túlbecsüli saját állapotát (hamis ego), és nem megfelelő óratípust választ. Nagyon sok esetben látom, hogy kezdő jógások haladó típusú órát választanak, amelyhez erőnlét, átlagosnál nagyobb hajlékonyság, bizonyos alapjóga tudás lenne szükséges. Ilyenkor gyakran az a következtetés, hogy a jóga nem való „átlag” – hibás mozgásmintával megáldott, beszűkült ízületi mozgástartományú- embernek, a jóga csak sérülést okoz, és a jóga egy kínzó eszköz. Pedig ez nincs így, csak rossz társítás jött létre.

A másik gond pedig az, hogy amikor az oktató könnyítést vagy egyszerűbb verziót javasol a gyakorlónak, az nem fogadja el azt, és végzi hibásan a teljes pózt (megint a hamis ego). Ezzel pedig egyenes úton van egy sérülés felé, ami lehet izomhúzódás, de a klasszikus sérves út is. Megint jönnek a negatív tapasztalatok, a panaszok, de sosem méri fel a saját felelősségét a gyakorló. Hiszen azért jön el a terembe, hogy egy szakember vezetése mellett haladjon a gyakorlásban, akkor a szakember véleményét el kéne fogadni. Ez nem késleltetése a fejlődésnek, hanem a gyakorlat kedvező hatásainak előtérbe helyezése és személyre szabása, a leghatékonyabb egyéni fejlődés érdekében.

Itt a plusz egy probléma pedig az, hogy a termek nem szabályozzák, hogy milyen óratípusra, milyen állapotban lévő gyakorlót engednek be. Mindenféle új típusú órák jelennek meg a palettán, már szinte végeláthatatlan a jóga órák elnevezése. Azonban egy dologról feledkezünk el, hogy minden jóga típus alapja a hatha jóga. A Gherada samhita szerint 32 ászana van, ami hasznos az emberi test számára, így azokat kéne egy kezdő jógásnak megtanulni, valamint a megfelelő légzést, és az alapvető életmódbeli "előírásokról" - jáma, nijáma-, még nem is beszéltünk, hiszen ezek is sokat számítanak a gyakorlásban. Ha ezek az alapok nincsenek, akkor összességében valóban kárt okozhatunk a gyakorlóknak, akik a divatosabbnál divatosabb jóga órákra mennek. Fölöslegesen találunk ki új elnevezéseket, a lényeg nem változik, minden órán – jó esetben- ászanákat gyakorolunk, csak más dinamizmusban. A lényeg az lenne, hogy a gyakorlók objektív érvek alapján válasszanak óratípust. Itt visszatértünk a termek és az oktatók felelősségéhez is, hiszen megfelelő vagy hibás útmutatás nélkül a vendég rosszul fog választani, és jön a kudarcélmény, rosszabb esetben a sérülés. Konklúzióm az lett, hogy a jóga tökéletes, az applikálása már más kérdés...